A filmforgatás során, vagy után, a képi világ módosítását vagy új képelemek készítését jelenti. A felvétel során optikai megoldásokkal vagy kellékekkel vagy mesterséges képi elemekkel, (pl. hagyomásnyos matte painting, makettek) létrehozott effektek éppen úgy ide tartoznak, mint az utómunka során, digitálisan vagy analóg módszerrel a képbe integrált elemek. A VFX kifejezés minden olyan vizuális effektre vonatkoztatható, ami úgy módosít vagy továbbfejleszt egy mozgóképet, ahogyan valós idejű forgatás során nem lenne lehetséges. Habár a vizuális effektek akár a forgatással párhuzamosan is megjelenhetnek, a VFX jellemzően a mozgóképkészítés folyamatában az utómunka (post-production) fázisában helyezkedik el. A digitális eszközök fejlődésével lehetőség nyílt hibátlan kompozitok, virtuális terek vagy akár teljes mértékben számítógép-vezérelt karakterek elkészítésére.
A VFX technikák alkalmazásának céljai egymástól alapjaiban eltérhetnek. Előfordulhat, hogy bizonyos jelenetek leforgatásának fizikai akadályai vannak, gondolhatunk itt olyan ikonikus filmtörténeti pillanatokra, mint például az Apollo 13 (1995) legénységének űrbéli utazására. A VFX használatát olyan esetek is indokolják, amikor a színészek vagy a stáb fizikai épségét veszélyeztető helyzetek merülnek fel – nagyjátékfilmben az első ilyen vizuális effekt a The Execution of Mary, Queens of Scots (1895) c. filmben bukkant fel. A harmadik érv, ami a VFX mellett szólhat a költségek racionalizálása – a Gyűrűk Ura filmek háborúba igyekvő seregeit vizuális utómunkával olcsóbb volt előállítani, mint hús-vér statisztákat szerződtetni.